Meghatározza-e az öltözködési stílust az életkor?
Viselhet-e lazacszínű chino nadrágot egy ötvenes férfi, és vajon hogyan néznek az emberek egy mindig öltöny-nyakkendőben járó húszévesre? Manapság nem is olyan ritka az ilyen és ehhez hasonló kérdés, és akkor még nem is beszéltünk a köztes korosztály öltözködéséről, pedig a harmincas-negyvenesek is gyakran küzdenek stílusproblémákkal, még ha ennek nincsenek is mindig tudatában.
A szabadság egyben lehetőség is, csak élni kell tudni vele
Ahogyan a múlt század második felétől a beatkorszak berobbanásával elkezdtek leomlani a hagyományos konvenciók, elindult egy olyan folyamat, mely az egyéni szabadság és önkifejezés megtalálására helyezte a fókuszt. Ennek egyik központi mozgatórugója volt a kőbe vésett társadalmi normák és elvárások elleni lázadás, köztük az olyan stabil iránymutatást jelentő keretek felrúgása is, melyek addig az életkorok és társadalmi státusz szerinti öltözködési előírásokat egyértelműsítették. Bár ez a folyamat több generáció alatt érte el a társadalom egészét, menet közben újabb és újabb öltözködési stílusokat és szubkultúrákat kitermelve, mára ez a szabadságfaktor általánossá vált.
A szabadságnak azonban mindig ára is van: innentől kezdve nem írja elő egy egyértelmű szabályrendszer, hogy kinek mikor mit kell viselnie – azaz mindenkinek önálló döntéseket kell hoznia, és megtennie a személyes választását egy szinte végtelen spektrumú kínálatból. Ez bizony elég elbizonytalanító, amivel nem feltétlenül tudunk mindig élni, főleg, ha az élet más területein sem vagyunk hozzászokva az egyéniségünk nyílt felvállalásához, az önkifejezés igényéhez és szabadságához, az önazonos döntések fontosságához. Mert az öltözködés szabadságában ezek a lehetőség nyílnak meg előttünk.
Ugyanakkor persze a régi szűkre szabott, uniformizált szabályok helyett születtek újabb, jóval lazább normák, melyek szintén navigálnak bennünket a főbb támpontok tekintetében, ám ezek jóval kevésbé kötöttek, lényegesen sokszínűbbek és alig-alig kötelező érvényűek. Szóval valóban ember legyen a talpán, aki jól tud élni az öltözködési szabadság és normák közti balanszírozással!
Találd meg az egyéniségedet!
Ahogyan az az eddigiekből is látszik – és ahogyan stílusajánlóinkban is következetesen erre biztatjuk olvasóinkat –, az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja a saját személyiségéhez, ízléséhez és kényelmi szempontjaihoz passzoló irányt. Ezek a szempontok persze idővel – köztük az életkorral és a társadalmi státusz változásával – valamelyest óhatatlanul változni fognak, és bár egyeseknél olykor látványos váltások is bekövetkezhetnek, jellemzően a fő alapértékek gyökeresen nem változnak meg, minthogy önazonos személyiségjegyeken alapulnak.
Tehát bármely életkorban vagyunk is, a legfontosabb feltennünk magunknak azokat a kérdéseket: ki vagyok én, és milyennek szeretnék mutatkozni a világban, mennyire fontos számomra az önkifejezés, a kényelem, a divatosság stb., lezser vagyok vagy inkább elegáns, rusztikus vagy kifinomult, modern vagy konzervatív, szeretem-e a színeket, bevállalom az egyediséget vagy szívesebben olvadok bele a tömegbe stb..
Ha ezen alapértékekkel tisztában vagyunk, akkor a belőlük fakadó preferenciáink már egy viszonylag stabil alapot képeznek, amit aztán főként a társadalmi státuszunk – foglalkozásunk, munkahelyünk, anyagi helyzetünk, családi állapotunk, lakhelyünk stb. – fog egy konkrét öltözködési stílus irányába lökni. Lehet, hogy a munkahelyünk megköveteli az üzleti öltözködési stílust – attól a magánéletben képviselhetjük a smart casual vonalat, vagy ha így járunk munkába, szabadidőnkben megengedhetjük a sportos vagy rusztikus-country öltözéket.
Életkori szempontok
Huszonévesek
Legkönnyebb és legjobb dolga persze a fiatal korosztálynak van: szinte bármit és bármilyen stílusban viselhetnek. Lehetnek színesek és lazák, kipróbálhatják magukat hipszter vagy deszkás stílusban éppúgy, mint elegáns bizniszmenként vagy trendi smart casual stílusban, sőt ha a munkájuk úgy igényli, náluk még a privát és munkahelyi stílus közti hatalmas ugrások is beleférnek (öltöny után hipszter vagy deszkás külső, de idővel azért muszáj lesz ebből lefaragni).
Harmincas-negyvenesek
Ebben az életkorban fokozatosan egyre inkább meghatározó lesz az öltözködés terén a családi státusz és a munkahelyi normák, de időnként nehéz a váltás a korábbi srácos lazaságból. Fontos, hogy a külső nyomás mellett is megtaláljuk a saját identitásunkat: a smart casual is lehet akár színesen trendi, akár szolidan visszafogott, ám ami sokszor még nagyobb veszély: ha nincsenek munkahelyi “eleganciaelvárások”, akkor se csússzunk bele az igénytelen és jellegtelen póló-farmer kombóba. A sportos vagy lezser öltözék is lehet igényes és egyedi, csak minimális energiát kell hozzá befektetni.
Ötvenes-hatvanasok
Noha ma már „az ötven az új harminc”, ez a korosztály a „legveszélyeztetettebb” az öltözködés tekintetében: sokan belemerevednek az egyszerűnek ítélt öltöny-nyakkendő vagy a másik végponton a famer-póló/ing rutinjába, ami lassacskán egy ódivatú, jellegtelen konzervatív megjelenéssé szürkül. Ébredjünk fel és vigyünk frissességet az öltözködésünkbe: ha a biznisz megjelenés az elvárt, válasszunk modern szabású öltönyt és inget, divatos és elegáns kiegészítőket. És még inkább: kísérletezzünk a trendibb, fiatalos stílusokkal is, a smart casual jó terep erre, egy chino nadrág inggel vagy akár gombos pólóval, elegáns színes pulóverrel csodákat tud tenni. De ha ez túl idegen tőlünk, keressük a country stílus rusztikus darabjait, ez kifejezetten jól áll ennek a korosztálynak: egy klassz denim és egy steppelt mellény az ingre vagy pólóra szuper választás.
Vannak olyanok is, akik éppen az 5. X után lesznek különösen bevállalósak, és öltöznek kirívóan trendi stílusban, nem riadva vissza a harsány színű kiegészítőktől sem – bár idehaza még olykor jól megbámulják őket, mi csak biztatni tudjuk az ilyen próbálkozásokat. Azért a jóízlés határait persze érdemes betartani, nehogy nevetségessé váljunk egy csípő alá tolt nadrággal vagy neonrózsaszínre festett hajjal.
