Milyen hosszú legyen a nadrág?
Klasszikus probléma, amire a múltban akár házasságok is rámentek, hogy meddig érjen egy férfi nadrágjának a szára. Ám míg apáinknak elsősorban a konfekciómérettől való eltérés jelentette a legfőbb gondot, mostanra a sokféle öltözködési trend és szabásvonal sokszorosára növelte a dilemmát.
Kulcskérdés a nadrág törése
A helyzet ugyanis az, hogy a nadrág hosszát egyszerre határozza meg az alkalom és a stílus, a nadrág szabása és anyaga, amit tovább bonyolít a testalkat, de még akár a cipőnk fazonja is. Érdemes a kérdést a gyakorlatban is ennek a gondolatmenetnek, tehát minimum az alkalom–fazon–testalkat sarokkövei mentén mérlegelni. A speciális kulcsfogalom, amit ehhez még muszáj hozzátenni, az a nadrág törése, azaz hogy elöl a lábszár alsó fertályán mennyire roggyan be a szára. Ezt alapvetően a nadrág hossza határozza meg (nem teljesen függetlenül a szárbőségtől), hiszen amikor a nadrág szára ráfekszik a cipőre, visszanyomódik, és a boka fölött megtörik. Hogy milyen módon és hányszor, az nagyon nem mindegy!
Félformális megjelenés
A félformális megjelenés a hazai gyakorlatban jobbára a klasszikus szabású sötét öltöny–nyakkendőt jelenti, amit a külön dress code nélküli elegáns alkalmakon (fogadás, bál, opera, diplomáciai esemény stb.) szokás viselni. Itt az öltönynadrág fazonja jellemzően konzervatív, azaz viszonylag bő szárú, lefelé nem (vagy alig) szűkülő. Ebben az esetben alapszabály, hogy a nadrág szára ráomlik a cipőre, takarva a fűzés nagyobb részét (és persze a zoknit minden helyzetben).
Ilyenkor keletkezik az úgynevezett teljes törés, ami egy vagy két, egymásba hajló nagyobb redőt jelent elöl. Ha ennél több ránc van a nadrágon, akkor érzékeljük úgy, hogy „harmonikázik”, ami slampos benyomást kelt, és egyértelműen annak a jele, hogy túl hosszú a nadrág szára. Minél alacsonyabb valaki, annál nagyobb eséllyel áll elő ez a helyzet, ami nemcsak igénytelenül hat, de ráadásul éppen számukra nagyon előnytelen is. A teljes törés alapvetően a magas, vékony vagy atlétikus testalkatúaknak áll a legjobban, de természetesen egy jó szabó segítségével az alacsonyabb, testesebb férfiak is magukra tudják igazíttatni (és ezt erősen javasoljuk is) a nadrágjukat úgy, hogy az kifogástalanul álljon. Fontos adalék még ehhez az élére vasalt középső rész, enélkül szintén nagyon slampos lesz az összkép.
Formal business look
Az üzleti élet klasszikusabb vonalú eleganciája szintén azt követeli meg, hogy a zokni ne látsszon ki a nadrág alól, vagyis a nadrág alja hátul a cipő közepéig ér, és elöl is részben rálóg a felsőrészre. Ilyenkor keletkezik a nadrágon a féltörés, azaz egy nem túl nagy redő. Ez bármilyen testalkathoz és cipőhöz illik, és klasszikus eleganciát kölcsönöz a megjelenésnek anélkül, hogy a „harmonikázó” nadrágszár problémájával kellene szembesülni.
Business casual look
Az üzleti életben (is) elfogadott fiatalosabb, modern trendek az erősebben szűkülő szabású öltöny nadrágot is megengedik. Itt a nadrág szára az előbbihez képest egy kicsit még rövidebb: hátul éppen csak hozzáér a cipő kérgéhez, elöl szintén épphogy rálóg a cipőre, egyenes testtartásban még pont takarva a zoknit. A nadrág szárán ez esetben az úgynevezett negyedtörés keletkezik, ami egy nagyon finom kis redő a boka környéki-fölötti részen. Értelemszerűen a zokni járás közben kilátszik, így különös gondot kell rá fordítani (ami természetesen a többi esetben is érvényes), hogy színében harmonizáljon a nadrággal (vagy a cipővel, ez részben ízlés kérdése), és ne engedje a lábszárat kilátszani ülő helyzetben sem. Mivel a relatíve rövid nadrághossz optikailag rövidít, ez elsősorban a normál és vékony testalkatúaknak előnyös, alacsony és testesebb férfiak csak nagyon precíz kalibrálással viseljék.
Smart casual look
A lezser, irodai-utcai elegancia sokféle nadrágfazon viselését lehetővé teszi, de talán legjellemzőbb rá a chino nadrág, melyből a lefelé erősen szűkülő szabás a trendi. Ennek alja éppen csak érinti a cipőt, sőt olykor felette végződik boka tájékon (főként ha hajtókája is van), ebből adódóan egyáltalán nem törik meg. A zokni (ha egyáltalán viselünk hozzá) mindenképpen látszik, így kiválasztása bizonyos helyzetekben akár hangsúlyos stíluselemmé is válhat – mint ahogy nyáron a zokni nélküli verzióval is játszhatunk informális helyzetekben.
A törés nélküli, rövid nadrághosszal kapcsolatban azonban érdemes szem előtt tartani, hogy optikailag rövidít, ezért viselése nem előnyös alacsony, rövid lábú vagy testesebb férfiaknak – nekik chinóból is javasoljuk inkább a cipőig érő fazonokat, és hozzá sarokkal (vagy esetleg vastagabb talppal) rendelkező cipőt: a mokaszinszerű lábbeliket sajnos nem igazán nekik találták ki.
