Amikor apa játszósba öltözik
– Apa, kardozunk? Apa, lemegyünk focizni? Most te vagy a ló, gyí, apa! Apa, te leszel az apuka, én meg az anyuka és Kitti baba a kislányunk, add rá a kabátját, mert hideg van és most sétálni megyünk, jó?
Ismerősek ezek a kérdések? Milyen jó is együtt hancúrozni a gyerekkel, kis időre önfeledtnek és gondtalannak lenni, élvezni az együtt töltött időt! És hogy ennek még mennyi pozitív hozadéka van nemcsak az apa-gyerek viszonyra, de az egész család működésére, azt elsőre talán nem is gondolnánk.
Az apák új nemzedéke
Úgy tűnik, az utóbbi egy-két évtizedben megindult egy erős átrendeződési tendencia a szülői szerepek kapcsán, és az előző nemzedék főként egzisztenciateremtésre predesztinált apáival ellentétben, ma a fiatal apák jelentős részének igényük van arra, hogy aktívan jelen legyenek a gyermekeik életében. Ez persze kicsit sem könnyű mutatvány a karriert és a családfenntartói szerepet illető társadalmi elvárások és a hagyományos férfiszerep nyomásában, mégis érdemes engedni annak az apai “ösztönkésztetésnek”, mely a legújabb kutatások szerint már a várandósság idején kezdetét veszi. Egy apa, aki szülőként is aktívan jelen van a család életében, nem pusztán terhet vesz le a felesége válláról, hanem egy egészen más minőségben lesz részese a családi rendszernek, ami hosszú távon sokszorosan kifizetődik minden érintett számára.
Az apa a világ felfedezésére bátorít
Ha csak a jó öreg freudi modellre gondolunk, mely szerint a kisfiú számára az apa testesíti meg a riválist az anya kegyeiért, és az apafigurával való képletes megküzdés meghatározó lesz a felnőtt férfivá válásában, míg a kislány számára apu az első tökéletes férfi, és ez az ideál a későbbi párkapcsolatok mintáját adja – már nem becsülhetjük alá az apa szerepét a gyerekek személyiségének alakulásában. A világra való hangoltság tekintetében tovább árnyalják ezt a képet azok a megközelítések, melyek szerint, míg az anya elsősorban a gondoskodás, féltés, a meleg kuckó óvó szeretete, akihez mindig vissza lehet szaladni vigaszért, ölelésért, addig az apa a hívogató „külvilág” megtestesítője: a felfedezés, kísérletezés, a kalandok és próbálkozások bátorítója, amiből a bátorság, az erő és az önbizalom első lépései születnek. A kiegyensúlyozott, bizalommal és önbizalommal teli személyiség kibontakozásához mindkét fajta szülői megerősítésre egyformán szükség van, kisfiúnak és kislánynak egyaránt. Kíváncsiságtól hajtva merni elindulni a külvilágba, az ismeretlentől való félelem helyett biztonságban lenni apa mellett, és közben tudni, hogy anya gyengéd karja, szeretete mindig vár – ezek az egészséges énképpel rendelkező személyiség felé vezető legfontosabb muníciók, amit gyermekünknek adhatunk.
Az apa, aki jelen van
Egy apuka, aki jelen van a mindennapi életben: biciklizni tanít, birkózni lehet vele, barkácsolás közben a gyerek adogathatja neki a szeget, és séta közben sok-sok okos dolgot meg lehet vele beszélni – no meg ami az anyukák többségének gyenge pontja: lehet vele sokat hancúrozni és nevetni, kalandos-rohangászós szerepjátékokat játszani vagy focizni, rollerezni odakint. Jó, ha a gyerekeknek van személyes élményük, kapcsolódásuk az apával, ha vannak olyan közös programok, tevékenységek, amik időről időre tudhatóan vele fognak megismétlődni. Hogy például, ha apa melegítő nadrágot vagy sortot és edzőcipőt vesz, akkor tudják, hogy most megyünk focizni vagy kosarazni, ha pedig a farmer-póló kerül elő, akkor fagyizás vagy séta a közös program.
Ezzel szemben ha apát csak vacsoránál látják, és neki akkor is a munkahelyi dolgokon jár az agya vagy a fáradtságtól lélekben nincsen jelen, vagy ami még rosszabb, hogy a feladata a családi mumus szerepére korlátozódik, aki majd hazajöttekor rendre utasítja a gyerekeket – ilyen esetben az apa a gyermek számára valójában érzelmileg elérhetetlen marad, nem egy hús-vér figura, és nem lehet vele valódi kézzelfogható élményekben érzelmileg kapcsolódni. Azoknak a gyerekeknek, akikkel az édesapjuk sokat játszik, reálisabb az énképük és nagyobb az önbizalmuk, bátrabban vállalnak vezető szerepet, fejlettebb a gondolkodásuk és a problémamegoldó készségük. A szeretettel és törődéssel jelen lévő apa a lányokat a nőiességükben, a fiúkat a férfiasságukban erősíti meg. A család érzelmi szövetébe beágyazódott apa nemcsak neki magának okoz jó érzést, de erősíti gyermeke énképét, a párkapcsolatot és az egész családi rendszer működését.
